Az első gondolatom rögtön az lenne, hogy mi sem készültünk különösebben az együttalvásra. Sőt, amikor már ott tartottam időben a várandósságomban, akkor mi is eldöntöttük, hogy a háznak melyik szobája legyen a babaszoba, és szépen berendeztük. Megvásároltuk a kötelező kellékeit a babaszobának, beleértve a babaágyat, a pelenkázót, a szekrényt, kiválasztottuk a tapétát, az ágyneműt... És természetes volt számunkra, hogy a babaágy a babaszoba része.
Valahol a várandósságom felénél kezembe akadt ez a könyv: Az elveszett boldogság nyomában Liedloff könyve. Ez a könvy nem az együttalvásról szól, hanem egy olyan elméletről, ami azt erősíti az emberben meg, hogy a magzati lét, ahol teljes szimbiózisban van a magzat az anyával, és az ezt követő, születés utáni időszak az mennyire fontos, hogy ugyanebben a folytonosságban teljen el, (kontinuum elv) tehát lehetőség szerint az anya testközelségében éjje-nappal. A várandósságom utolsó heteiben csak kikönyörögtem a páromtól, hogy vegyünk egy babaöbölt. Még nem volt itt sem szándékom, hogy velünk aludjon majd a kisfiam, de lehet, hogy a tudatalattim mélyén már ez munkált. Úgyhogy a párom végül is meglepett egy babaöböllel, és ezzel kiegészülve vártuk aztán a kisfiam születését.
Elgondolkoztatott az, hogy a természeti népeknél, de akár ha az egész élővilágot nézzük, sehol nem jellemző az, hogy az utódok, a kölykök az anyától távol alszanak, sokkal inkább az, hogy egy nagy közös alomban, de legalább az édesanya mellett. Valahogy az egész élővilág így épül fel. Valószínűleg minden élőlény ösztönös igénye ez lenne.
A második gondolatom, ami minket az együttalvás felé vezetett, az volt, hogy a kórházban, a csodálatos születésélményünk után mi elválaszthatatlanok lettünk, már az első éjszakát is együtt töltöttük. Soha nem felejtem el azt az élményt, amikor ott feküdt a kicsi fiam az ágyam mellett, abban a tipikus kórházi tologatós kis kocsiban, és nekem még ez a távolság is soknak tűnt. Persze azonnal magamhoz vettem, és úgy aludtunk el, hogy a szuszogását hallgattam, egészen szoros közelségben. Így teljesen egyértelmű volt, amikor hazajöttem, hogy az a babaszoba, benne a babaággyal valószínűleg sokáig kihasználatlan fog maradni. Ráaádásul a Hosszú szoptatáshoz vezető 5 lépcsőfok című videóban említettem is, hogy a szoptatást is mennyire megkönnyítette ez számomra. Szerintem az emberi szervezet alkalmazkodása kitűnő, és persze nekünk is voltak nagyon rossz éjszakáink, amikor nagyon elgyötörten ébredtem, de azért zömében nem ez volt a jellemző, hanem az, hogy én is teljesen alkalmazkodtam ehhez a fajta alváshoz, és nagyon hamar eljutottam oda, hogy a kisfiam ébredései egyáltalán nem zavarták meg az én pihenésemet.
Szerencsére a párom is maximálisan támogatott ebben a dologban, és soha nem merült fel köztünk vitaként, hogy a gyermeknek máshol lenne a helye. Számára is természetes volt, hogy a hálószoba, az egy nagy közös családi fészek, ahol mindhárman együtt alszunk. Ugyanúgy, ahogy felnőtt emberként sem szeretünk egyedül aludni, a párom számára is elképzelhetetlennek tűnt, hogy miért pont egy pici babától várnánk el, hogy tudjon, és szeressen egyedül aludni. Mielőtt bárkiben az merülne fel, hogy a felnőtt életünkkel mi lett, hát szerencsére nem csak ez az egy szobánk van, van egy nagy nappalink, kényelmes kanapéval, úgyhogy a meghitt pillanatokra is mindig meg tudtuk teremteni az időt és a helyet.
Hat hónapos korban Bence kinőtte a babaöblöt, úgyhogy a kiságyat, ami addig érintetlenül állt a babaszobában, áthoztuk a hálószobába, az első rácsát leszereltük, és ugyanúgy hozzátoltuk a franciaágyhoz, ahogy korábban a babaöblöt. Azóta így alszunk, mi a párommal a franciaágyban, Bence pedig a kiságyban.
A harmadik gondolatom az, hogy Bence 2 éves korában kezdte átaludni az éjszakákat. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy megtaníthatóak a babák arra, hogy ennél sokkal korábban, akár pár hetes korban átaludják az éjszakákat, de nem szeretnék az alvástréning módszerbe belemenni. Szerintem egy "magatehetetlen" kisbabával nagyon sok mindent meg lehet csinálni. Ha ahhoz van szoktatva, hogy távol a szülőktől, segítség nélkül átaludja az éjszakát, akkor előbb-utóbb át fogja.
De szerintem ez inkább egy természetes idegrendszeri érési folyamat, hogy melyik gyermek pontosan mikor érik meg arra, hogy ezen a területen is önállósodjon. Én azt gondolom, hogy ez sokkal később következik be, és valószínűleg az a gyermek, aki a szülőkkel alszik, az sokkal többször ébred éjjel, mint az, aki egyedül van egy szobában, és úgysem nagyon számíthat segítségre. A kisfiamnál körülbelül két éves korában jelentek meg a rossz álmok, amikor nem is biztos, hogy felébred, hanem csak felnyöszörög, mint ahogy ez velünk is felnőttként előfordul. Ilyenkor nagyon sokat jelent neki, hogy abban a pillanatban megkapja a segítséget. Sokszor csak megsimogatom a hátát, és mindannyian alszunk tovább.
Nyilván itt is vannak kivételek, születetten jó alvó csecsemők, akikből jó alvó kisgyerekek, és jó alvó felnőttek lesznek, de abban is biztos vagyok, hogy nem vagyunk egyformák, és ezért a "megtanítom a gyermekemet egyedül aludni" tanács biztosan nem örökérvényű mindenkire nézve. Sajnos ez szerintem a legtöbb esetben addig működik, amíg a gyermek annyira pici, hogy nem tud tenni ellene, és ezt szokja meg. És akkor még nem beszéltem a különböző alvásnehezítő korszakokról, a fogzásról, a mozgásfejlődési ugrásokról, a szeparációs szorongásról... Úgyhogy én azt gondolom, nem érdemes siettetni ezt a folyamatot.
Végül pedig a plusz egy gondolat: a legtöbben azt kérdezik tőlünk, hogy oké ez így, de mi lesz, ha megszületik a kistesó. Ő hol fog aludni?
Nos próbálgattam én is, hogy lenne a legjobb. Mivel Bence életében a legkevesebb változást szeretnénk, ezért arra jutottam, hogy én meg fogok fordulni a franciaágyban, és valószínűleg ezért apa is. Bence kiságyát egészen feltolom a fejemhez, és a babaöbölt pedig a fejem fölé teszem. Vince szerintem nem fogja nehezményezni, hogy a fejem fölött alszik, meg őt azt gondolom sokkal többször magamhoz fogom venni éjszaka, míg Bence azért többnyire átalussza az éjszakát. Persze nem lehet tudni, hogy melyik gyerek fog sűrűbben ébredni éjjel... :)
Hát így alszunk mi. A többit a videóban!
Kendős Anya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése