Így, ahogy itthon átálltunk a mosható pelenkára, úgy olvastam közben a szakirodalmat az EC-ről, és jöttem rá, hogy lehet, hogy nekem már a kezdetektől is EC-znem kellett volna. Végül a kettőt párhuzamosan alkalmaztuk. Na de nézzük szépen sorjában.
A mosható pelenkázásra elsősorban környezetvédelmi okokból tértünk át. Elborzasztott a gondolat, hogy egyetlen gyermek szobatisztaságáig 1-1,5 tonna, 500 év alatt lebomló szemetet termel, csak az eldobható pelenkákkal. Az másodlagos volt, de nyilván szempont, hogy mennyi pénzt költünk el ilyen módon nyilvánvalóan szemétre.
Természetesen az elején én is azt gondoltam, hogy mennyi plusz időt fog igénybe venni, ha mosnom kell a pelenkákat, sőt, a családom is ezt gondolta. De nagyon örülök, hogy kitartottam. Ma már kijelenthetem, hogy a mai modern mosógépek világában egyáltalán nem megterhelő mosizni.
A készletünk 8 db külsőből ("gumibugyi"), és 30 db prefold belsőből állt, valamint egész pelenkás korszakunk alatt 2 doboz kakifogó papírt használtunk el. Nekünk pelenkakülsőből a Hamac vált be legjobban, de elépesztő mennyiségű, mintájú, és színvilágú külső kapható, remek gyártóktól. (www.temiti.hu) Az egész készletem körülbelül 50.000-60.000 forintba került, ami tekintve, hogy legalább két generációt fog kiszolgálni, jóval kevesebb anyagi áldozat, mint gyermekenként két hetente venni 3000-5000 forintonként az eldobható pelenka csomagot.
A gyakorlatban, amikor cseréltem a mosható pelust, ha kaki volt benne, akkor lehúztam a WC-n a kakifogó papírral együtt, a prefold belsőt pedig folyó víz alatt átöblítettem, alaposan kicsavartam, és ha itthon voltunk, akkor így, alaposan kicsavarva egy erre a célra rendszeresített pelenkatároló vödörben gyűjtöttem, ha pedig úton voltunk, akkor egy nejlonzacskóban betettem a táskámba. A külsőt, vagyis a gumibugyit, csak akkor cseréltem, ha szennyeződött, ha nem, akkor új belső bele, és ment vissza a kisfiamra. Mindez nem volt több idő, mint egy átlagos pelenkacsere az eldobóssal: hiszen ott még a krémezés is időt vesz el. A moshatónál nem használtunk popsikrémet, mert nem kellett. Nem mindegy, hogy a babapopsi egy biopamut, természetes anyaggal találkozik, vagy egy műanyag, természetidegen pelenkával.
A mosás pedig úgy nézett ki, hogy a belsőket eleinte hetente kétszer, aztán már csak hetente egyszer, a teafa illóolajos pelenkatároló vödörből kivéve, 90 fokon, mosódióval, vagy mosódiólével mostam, és ecettel öblítettem. (A mosódió, és az ecet szintén a környezettudatos gondolkodás jegyében) Majd szárítógépben szárítottam.
A pelenkakülsőket, simán, a ruhákkal együtt, 30-40 fokon, szintén környezetbarát módon.
A kaksis belsőket, illetve ha szennyeződőtt a külső is, akkor azt még frissiben a gyermekről leszedve bedörzsöltem marhaepe szappannal, és úgy csavarva ki, landoltak a pelenkatartó vödörben.
Szóval az egész procedúra heti egy alkalommal több mosógépi mosást, illetve az elején a kaksis pelusok marhaepe szappannal történő előkezelésével jelentett több időt, mintha maradtunk volna az eldobósnál. Ráadásul ezt a minimális időt szerettem is ezzel tölteni, valahogy olyan természetessé vált, hogy nagyon megszerettük a moshatózást. Ma már el sem tudom képzelni, hogy hogy lehet NEM moshatózni. Persze ez nem igaz, ugyanis amikor nyaraltunk, vagy elutaztunk valahova több napra, akkor mi is eldobhatóst használtunk, ha nem volt mosógép, stb. Tehát arra használtuk az eldobhatóst, amire szerintem való.
Szóval nekünk nagyon bejött. Olyannyira, hogy amikor kisfiam másfél éves korára egyszercsak szobatiszta lett, még kicsit sajnáltam is, hogy ilyen hamar véget ért ez az időszak. Gondosan elmostam, és eltettem a pelenkasztesst a kistesónak, és váltottunk alsógatyákra. A legkisebb méretre, ami csak kapható volt :)
És akkor nézzük, hogyan alakult az út a mosható pelenkáktól a szobatisztaságig. Nem tudatosan kezdtünk EC-zni. Az igazság az, hogy kisfiam szinte az első percektől rendszeresen pisilt le peluscsere előtt. Olyannyira, hogy már az első napoktól fogva tisztába tétel előtt, elővigyázatosságból néha a csap felé tartottam, sokszor jött pisi, és volt hogy kaki is. Családtagjaim kinevettek, hogy ez milyen hülyeség, akkor már miért nem veszek bilit. Úgyhogy vettünk, és körülbelül hat hónapos korától afölé tartottam, amikor úgy jött ki a lépés, akkor már néha kisfiam jelzéseire is hagyatkozva, ugyanis kaksi előtt felfigyeltem a jellegzetes mozdulataira. Aztán amikor ülni tudott már, hét hónaposan, felgyorsultak az események.
Ekkor rendszeresítettük az esti bilire ülést, mielőtt a csempére pisilt volna. Körbetettem játékokkal, és addig ült rajta, ameddig ő akart. Pár hét elteltével rendszeresen bele is pisilt. Ezután reggel is biliztünk. Ekkor kezdtük elkapni a kakikat is, mert kisfiam 80%-ban reggel kakil, emlékeim szerint legalább tíz hós kora óta. Ettől fogva nem emlékszem arra, hogy kaksis pelust kellett volna mosnom. Ha véletlenül nem reggel kakilt, idővel egyértelműen jelezte, amikor kell, és el is értünk a biliig.
Aztán egy idő után minden tisztába tétel előtt felkínáltam a bilit, legtöbbször élt is vele, emiatt egyre többször vettem le róla száraz pelust. Amikor 18 hónapos lett, arra lettem figyelmes, hogy egyre sűrűsödtek azok a reggelek, amikor száraz pelust vettem le róla, és aztán egyszercsak két héten keresztül minden nap. Egyik este nem is hagyta, hogy ráadjam a pelenkát, kézzel-lábbal tiltakozott. Ekkor gondoltam egyet, és megkérdeztem tőle, mit szeretne felvenni, pelust, vagy alsógatyát. Egyértelműen az alsógatyát választotta. Ennek már egy hónapja, és azóta egyszer sem pisilt be éjjel, se nappal. Összesen kétszer keltett fel éjjel, hogy "piss, ajtó!", de egyébként kibírja reggelig. Ezzel egyidőben napközben is lekerült a pelus, kihasználva a jó időt. Napközben egyébként viszem magammal mindenhova a bilit, de rövidebb úton kibírja, és száraz marad. Az elején pár napig volt egy rövidebb bilisztrájk, amikor meg is ijedtem, hogy lehet, hogy túl gyors tempót diktálok, mert hiába kérdeztem tőle, hogy kell-e pisilni, rázta a fejét, majd egy perc múlva a kőre pisilt. Akkor mondtam neki, hogy semmi gond, akkor ül bilire, amikor akar. Pár nap múlva megtört a jég, és azóta, már egy hónapja minden alkalommal szól, hogy “piss!, piss!” Egy hónapja nem volt baleset, sem éjjel, sem nappal. Úgyhogy nálunk, Pá-pá, pelus!
Ahogy említettem, időközben elolvastam sok szakirodalmat az EC-ről és szentül hiszem, hogy ez volt a mi utunk is, és ez lesz a kistesóval is, még ha nem is pontról pontra tartottuk be a módszert. Az EC úgy tartja, hogy minden gyermek úgy születik, hogy képes szabályozni az ürítését, csak mi elnyomjuk ezt a képességét azzal, hogy ráadjuk a pelenkát. Azaz megtanítjuk neki, hogy nem kell szabályoznia, minden mindegy, menjen csak a pelusba. Aztán megpróbáljuk megtanítani neki, hogy igenis mostantól szabályozza, és ne pisiljen, kakiljon pelusba. Nem túl logikus, ugye?
Az EC-t legtöbben olyanok kritizálják, akik összekeverik az ötvenes évek (Dr. Spock) "korai bilire szoktatásával", ami egy drasztikus, erőszakos módszer volt, a gyermeket sokan addig ültették a bilin, amíg nem sikerült bele valami... Az EC-ben pont ez az erőszakosság nincs meg, a gyermek megfigyelésén alapul, majd a bilizés játékos módon, a napi rutinba építésével folytatódik. (www.pelenkatlanodj.com, Krémer Sára)
Az a nézőpont pedig, miszerint a gyermek 2,5-3 éves korára érik meg! arra, hogy szobatiszta legyen, meghogy éjszaka nem tudja tartani a vizeletét a gyermek, mert nem termelődik a szervezetében ADH hormon... véletlenül pont egy olyan ember (Dr. Brazelton) szájából származik, aki az eldobható pelenka piacra dobásakor a Pampers Intézet szakembere volt. Nem kell nagy reklámszakértőnek lenni ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mégis kinek az érdeke az, hogy a gyerek 2-3 éves koráig, vagy tovább eldobható pelenkát használjon? Miközben a világ 75 országában nem ismerik egyáltalán a pelenka fogalmát? Ezt a cikket teljes szívemből ajánlom mindenkinek: (https://csaladhalo.hu/egeszseg-es-lelek/ec-felelmek-2-miben-mas-az-ec-mint-tul-korai-bilire-szoktatas/)
Én így látom, és nekünk ezek a módszerek jöttek be. Természetesen tiszteletben tartom, ha valaki nem így látja. A saját tapasztalatainkat írtam le, hátha kedvet csinálok azoknak, akik még előtte állnak. Egyébként, most, ahogy e sorokat írom, és a kisfiam játszik körülöttem, épp most szólt, hogy "piss, piss!". Azonnal felálltam, és mentem a fürdőszoba felé, hogy gyere akkor, de ő nem jött, mert közben elment nekem elhozni a sámlit a nappaliból, amit még reggel cipelt ki. Elment, hogy odahozza nekem a fürdőszobába a sámlit, mert tudta, hogy mindig azon szoktam ücsörögni vele, amíg ő végzi a dolgát. Odacipelte nekem, és csak eztán ült rá a bilire, és pisilt bele. Hihetetlen büszke vagyok rá. Köszönöm, hogy elolvastál!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése