Kendős Anya született

Az élet úgy hozta, hogy csak a harmincas éveim végén lettem anyuka. Így előtte volt lehetőségem "kitombolni" magam az üzleti életben, az önmegvalósítás sok területén, elsősorban dietetikusként, vállalkozóként, tanárként, előadóként, újságíróként, forgatókönyvíróként... egy kedves régi páciensem mondta, hogy én már minden voltam, csak akasztott ember nem. Hát, életem ilyetén pörgése közepette robbant be a várva várt gyermek a mindennapjainkba.

Már jóval a pozitív teszt előtt tudtam, hogy a szakmai-üzleti életben elértem már mindent, amire vágytam, csak a gyermek(ek) hiányoznak borzasztóan még. Drága párom ennek úgy örült, mert ő bizony talán már előbb is szerette volna, ha én végre egy babakocsit tologató, gyermek(ek)et nevelő, gondoskodó édesanya, és feleséggé válnék.

Ugyan a babakocsi kimaradt, helyette lett hordozókendő, számtalan, de így születtem meg 2016 év végén édesanyaként. Az elmúlt egy-másfél év távlatában pedig elmondhatom, hogy ilyen boldog még sosem voltam. Drága párommal, édes kisfiam, és egy reménybeli hugica vagy öcsike anyukájaként.

Már a kisfiam világra jötte előtt tudtam, hogy hordozni szeretném őt, mert egy terapeuta, akihez magzatkommunikációra jártam, a kezembe adott egy könyvet (Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában), és azt mondta, hogy ne olvassak semmi mást a gyereknevelésről, csak ezt, mert mire ezt a könyvet elolvasom, anya leszek. Talán igaza is lett.

Az első hordozókendőmet még pocakosan vettem, és pár napos kisfiamon már be is vetettem. Azóta már egy vagyonom áll hordozókendőben, mert igazi szenvedélyem lett, különböző mintájú, hosszúságú, és anyagösszetételű szépségek. Tegnap vizsgáztam Clauwi hordozási tanácsadóként. Ezzel párhuzamosan hurciklubról álmodom Törökbálinton, ahol lakom, hogy jó sokatokat megfertőzhessek a hordozókendő szerelemmel.

A blogot azért indítottam, mert már egy ideje úgy érzem magam, mint egy korsó, aki túlcsordult az érzelmektől, és szeretném a szívemet ilyenmódon rendszeresen "lecsapolni", hátha inspirálhatok másokat, anyukákat, akik hasonlóan, vagy éppen teljesen máshogy :) élik meg az anyaságot. Boldogan, kialvatlanul, élményekkel telve, kötődve-szeretve, túlcsordulva. Hamarosan találkozunk!