Sziasztok! Ebben a videóban a mi mosható pelenkás múltkunkról és jövőnkről szeretnék pár szót ejteni. Mi az első kisfiam három hónapos korában tértünk át a mosható pelenka használatára, elsősorban környezetvédelmi szempontok miatt. Egyszerűen elborzasztott az a gondolat, hogy egyetlen gyermek a szobatisztaságáig 1,5 tonna, 500 év alatt lebomló szemetet termel, csak a mosható pelenkával. Az másodlagos szempont volt, hogy így mi is, mennyi pénzt költünk el nyilvánvalóan szemétre. A teljes videó elérhető itt
Mivel nemrég Vanataun, ezen a kis szigeten, elsőként a világon betiltották az eldobhatós pelenka használatát, azt hiszem ennek a videónak különös apropója isvan.
Eleinte én is azt gondoltam, hogy a mosható pelenkázás rengeteg idő, és energia, és hogy mennyivel egyszerűbb levenni az eldobhatós pelenkát a gyerekről, és kidobni a szemétbe, sőt, a családom is ezt gondolta. De nagyon örülök, hogy kitartottam.
Nézzük, hogyan is nézett ki ez a gyakorlatban. Farkas Veronika tanácsadó segítségével (www.temiti.hu) alakítottam ki a készletünket, ami 8 darab pelenkakülsőből (gumibugyiból) állt. A pelenkakülsők kiválasztásában nem voltam túlságosan kísérletező, mivel rögtön másodiknak rátaláltam egy francia gyártó design termékeire, és nekünk nagyon beválltak. Teljesen rásimultak a kisfiam popsijára, és nagyon formás kis csomagot képeztek rajta. De rendkívül sok, hazai gyártóis foglalkozik mosható pelenkák gyártásával, így elképesztő mennyiségű mintájú, és színvilágú termék közül lehet válogatni.
A mi általunk választott csónakos pelenkakülső tépőzáras, de vannak patentos változatok is. Belül egy csónak van kialakítva, ebbe kell belehajtogatni a belsőt, amiből mi egyszerű pamut, prefold belsőt választottunk. Ez számomra kicsit jobb nedvszívó tulajdonságokkal bír, mint a tetra. Három rétegben hajtogatva, illetve elől még egyszer visszahajtva került bele a csónakba.
Pelenkabelsőből 30 darabunk volt. Ezenkívül a készlet része volt a kisfiam szobatisztaságáig elhasznált két doboz kakifogó betét is. Ez egy vékony papírréteg, amit még a prefold belsőre hajtogatva azt a célt szolgálta, hogy ha nagy dolog került a pelusba, akkor felfogta, és pelenkacserekor egyszerűen a kakifogó betétet a tartalmával együtt lehúztam a Wc-n. Így a teljes készlet kb. 60.000-80.000 Ft-ba került, ami tekintve, hogy legalább két generációt szolgál ki, sokkal gazdaságosabb, mint 2-3 hetente venni a gyermekenként 3 éves korig, vagy tovább 3000-5000 forintért a pelenkacsomagokat.
A pelenkabelsőt pedig, ha nem szennyeződött kakival, akkor csak folyó víz alatt elöblítettem, és alaposan kicsavarva egy erre a célra rendszeresített pelenkatároló vödörbe gyűjtöttem, aminek az oldalára teafaolajat csepegtettem az esetlegesen visszamaradó szagok miatt. Ha szennyeződött kakival, akkor a folyó vízzel való öblítés után bedörzsöltem marhaepe szappannal, ami kiváló folteltávolító, és ezt már ki nem öblítve, alaposan kicsavarva szintén a vödörbe helyeztem.
A pelenkakülsőt, amennyiben nem szennyeződött, egy új pelenkabelsővel újra ráadtam a kisfiamra. Ha szennyeződőtt, akkor szintén marhaepe szappannal való bedörzsölés után hagytam száradni, majd a normál ruhaszennyesbe helyeztem.
A pelenkabelsőket eleinte hetente kétszer, majd hetente egyszer 90 fokon, mosódióval, vagy mosódiólével mostam, és ecettel öblítettem, szintén környezetbarát okokból, illetve azért is, hogy a vegyszeres mosás ne roncsolja őket.
A pelenkakülsőket az érzékenyebb ruhadarabokhoz hasonlóan külön mosózsákban, de a normál ruhás szennyessel együtt mostam, 30-40 fokon, szintén mosódióval, illetve ecettel öblítettem, ennél a mosásnál használtam mosóparfümöt is.
Amikor a kisfiam fogzott, és erőteljesebb szagú volt a vizetelete, esetenként szükség volt előáztatásra is, ilyenkor egy ájszakán át nátrium-perkarbonátos áztatóvízben hagytam. De erre a külön mozzanatra csak ritkán volt szükség, mert a 90 fokos mosás azért tette a dolgát. Összességében a mosható pelenkázás számunkra heti egy mosással (a pelenkabelsők mosásával) járt többel.
Amikor egy napra elutaztunk, vagy kirándultunk, akkor én megoldottam a moshatózást, vittem az előre betöltött pelenkakülsőket, és egy textilzsákot, amiben a használt belsőket gyűjtötttem. Amikor több napra utaztunk olyan helyre, ahol nem volt mosógép, akkor én is eldobhatós pelenkát használtam. Csak zárójelben jegyzem meg, szerintem az eldobhatós pelenka erre való.
Az igazság az, hogy én komolyan megszerettem moshatózni, olyannyira, hogy amikor a kisfiam másfél éves korában bekövetkezett egy korszakváltás, amelyről egy következő videóban fogok beszélni, akkor szomorúan vettem tudomásul, hogy egy korszak végetért, és eltettük a pelusokat a kistesónak.
Most, hogy várandós vagyok, és mivel a kisfiammal csak három hónapos korban tértünk át, és ő akkor más M-es külsőket hordott, ezért most szükség volt arra, hogy vegyek néhány S-es külsőt is, amiket alig várom, hogy ráadhassak a kisfiamra. Mindenkinek üzenem, aki érez magában kedvet, hogy merjen váltani!
Kendős Anya, 2019.06.27
A teljes videó megtekinthető itt
Ebben a videóban az otthoni fizikai és lelki készülődésről szeretnék egy pár szót ejteni.
A fizikai készülődés része a babaszoba, vagy babasarok kialakítása a lakáson belül. Nekem ebben a várandósságomban erre kevesebb gondot kell fordítsak, mivel az első kisfiam születése után gyakorlatilag mindenünk megvolt. A babaszoba gyakorlatilag állt, a baba ellátásához szükséges eszközök jelentős része megvolt, mint ahogy a babaruhák is...
A lelki készülődésre viszont ebben a várandósságomban is nagy gondot fordítok. Ennek az egyik módja a kapcsolatfelvétel a babával már a várandósság alatt, az ellazult állapotban való beszélgetések a babával, a pocaksimogatás, akár játékos formában is, akár édesapával közösen. Ezeket a módszereket az első várandósságom alatt az Örömteli szülés tanfolyamon sajátítottam el.
Készülhetünk olyasmivel is, ami majd a jövőben segíti a kötődést, és megmutatja a gyermeknek, hogyan is vártuk őt, és hogy mennyire fontos számunkra.
Például a fényképek készítése a várandósság ideje alatt, vagy a szülésre való felkészülés pillanatainak dokumentálása, a pocak változásainak a megörökítése, vagy a babaszoba különböző stádiumainak a pillanatfelvételei, de jó ötlet lehet egy közös családi kismamafotózás is. Nekem ebben a várandósságomban még arra is lehetőségem nyílott, hogy pocakhennát készíttessek.
Ahol van idősebb testvér, ott őt is be lehet, és szerintem be is kell vonni a közös készülődésbe. Nálunk Bence gyakorlatilag az első pillanatoktól tudta, hogy kistestvére fog születni, így már akkor, amikor még egészen kicsi volt a pocakom, ő már simogatta, puszilgatta, és beszélt hozzá.
A várandósságom alatt sokat olvasunk gyermekkönyveket a kistesó érkezéséről, hogy el tudja képzelni, milyen lesz majd egy kisbabával az élet. Sokat beszélgetünk, és fényképeket nézegetünk, hogy milyen is volt ő kisbaba korában, valamint rendszeresen rajzolunk, és festünk a kistesónak emlékbe. Azt sem hagytuk ki, hogy együtt kiválogassuk a babaruhákat, amiket egykor ő hordott, és most majd Vince fog, és a relaxációs pillanataiba is igyekszem minél jobban bevonni.
Szóval a lehetőségek tárháza végtelen. Kívánok minden édesanyának hasonlóan örömteli készülődést a kisbabája érkezéséhez!
Én a magzatkommunikációval az első várandósságom alatt találkoztam, kezembe akadt ugyanis egy könyv, a Lelki köldökzsinór címmel. A teljes videó itt elérhető
Amikor elolvastam a könyvet, borzasztó nagy hatással volt rám, és egyből el is kezdtem keresni olyan szakembereket, akik ezzel Magyarországon foglalkoznak. Nem volt nehét dolgom, ugyanis magát a kapcsolatanalízis módszerét két magyar pszichoanalitikus orvos fejlesztette ki az utóbbi évtizedekben, és az ő tanítványaik a mai napig aktívak. Maga a módszer pedig nem másról szól, mint az anya, és a méhében fejlődő magzatocska közötti információcseréről, ami hihetetlen különleges, és biztosan állíthatom nektek, hogy működik.
Az első várandósságom alatt is kétféle megközelítésben találkoztam a módszerrel. Petre Veronika perinatális szaktanácsadónál két-három alkalmommal el lehet sajátítani azt a technikát, amivel bármikor kapcsolatba lehet lépni a kisbabával. A vele töltött két-három alkalommal inkább nagyobb témákat boncolgattunk, vagyis, hogy például tetszik-e neki az általunk választott név, vagy szeretné-e, hogy valamit változtassak, van-e valami ami zavarja, miért pont most érkezik, és hogy hogyan lehetnénk a legjobb szülei, azaz mit vár el tőlünk szülőként. Már az első kisfiammal, Bencével is végigcsináltam ezeket az alkalmakat nála, és roppant érdekes, és tanulságos volt.
A másik megközelítés, a Raffai Jenő, Hidas György, a már említett két pszichoanalitikus féle kapcsolatanalízis módszer. Mindkét várandósságom alatt megkerestem a megfelelő terapeutát. Ezek heti, rendszeres alkalmak, amikre most is járok. Bencével, és most is már viszonylag az elején, a 12. héttől elkezdtük. Ezek a heti rendszeres alkalmak inkább arra adtak lehetőséget, hogy a mindennapi dolgokat "megbeszéljük", így tudtunk felkészülni egy-egy vizsgálatra, genetikai ultrahangra, illetve arra is lehetőséget adott, hogy szinte "napi" kapcsolatban legyek a kisbabámmal, el tudjam mondani neki, hogy ha valami miatt feszült vagyok, vagy stresszes, vagy fáradt, az nem miatta van, hanem ezek az én felnőtt életem részei: az első várandósságom alatt leginkább a munkám, most a második alatt pedig a folyamatos időzavar okozta stressz bántott, vagy zavart, tehát nem a babákkal összefüggő dolgok.
A heti rendszeres alkalmak arra is jók, hogy szeretetet tudjak közvetíteni feléjük, nagyon érdekes, hogy ilyenkor megszűnnek a tér, és idő korlátok, és annyira közel érzem magamhoz a babámat ezeknél a babaóráknál, mintha már most itt lenne velem. Nagyon sokszor magamat is kívülről látom. Ez a képekben való kommunikálás nagyon jellemző a magzatkommunikáció módszerére, hogy a baba - a mozgásokon, érzeteken kívül - mindig úgy üzen, hogy egy kép jelenik meg az én elmémben, ami teljesen választ ad arra a kérdésre, amit én gondolatszinten felvetettem. Tehát ezt nem úgy kell elképzelni, mint egy hagyományos kommunikációt, hogy kérdést-választ hallok, hiszen ez egy magzattól még nem elvárható. Van, amikor a baba felől érkezik rögtön egy kép, amiből teljesen egyértelműen kiderül, hogy ez az, ami most őt érdekli.
Nagyon-nagyon sok személyes élményem van mindkét gyermekkel, és Vincével ugye még hátravan tíz hét. Nagyon különös volt megérezni, hogy a két gyermek miben fog különbözni személyiségében, persze ez teljesen biztosan csak akkor fog igazolódni, ha Vince is megszületik. Bencénél is nagyon sok személyiségjegyet már előre megsejtettem a kommunikációink során, ahogy most Vincével is, és aztán Bence születése után ezek igazolódtak is. Azt biztosan érzem, melyek azok a területek, amiben a két fiú különbözni fog,és miben hasonlítani. Azt már tudom, hogy Vincének is jó humora lesz. Ezek az alkalmak arra is lehetőséget teremtenek, hogy a finisben fölkészítsük a babát a születésére. Bencével is végicsináltuk ezt a 36. héttől. Ő viszonylag későn fordult medencevégűből fejvégűvé, és a 34-35. héten már kezdtem emiatt nyugtalan lenni. Akkor egy ilyen "beszélgetésünk során pontról-pontra elmondtam neki, miért lenne fontos, hogy felvegye a születéséhez legtökéletesebb pozíciót. Ezután 24 óra múlva megfordult, és mivel én annyira mélyen éltem át ezt az élményt, én ezt ennek tudom be.
Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a kapcsolatanalízből született babák és mamák ismerősként tekintenek egymásra, nagyon különleges a köztük lévő kapcsolat, nem olyan, mintha akkor ismernék meg egymást, a születés után. Szinte minden anyuka arról számol be, hogy babáik mozgás-, és értelmi fejlődése sokkal gyorsabb volt, mint az átlag, valamint mindenki megemlíti az ilyen babák lelki harmóniáját, derüjét, világba vetett bizalmát. Ezt én is teljes mértékben alá tudom támasztani.
Egy biztos, a köztünk lévő kapcsolat a már megszületett kisfiammal sokkal régebbinek tűnik számomra, mint az a két és fél év, amióta megszületett. Nagyon hiszek ebben a magzatkommunikáció módszerében, és kívánom minden édesanyának, hogy tapasztalja meg ezt a különleges élményt, amire tényleg csak akkor van lehetőség, amikor a magzat még bennünk van.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Íme az ígért linkek:
Első kisfiammal átélt magzatkommunikációs élményekről beszámoló: http://kendosanya.blogspot.com/2018/07/lelki-koldokzsinorunk-beszelgeteseink.html
A videóban említett könyv: Hidas György, Raffai Jenő, Vollner Judit: Lelki köldökzsinór, Beszélgetek a kisbabámmal
A videóban említett weboldal: www.kapcsolatanalizis.hu
A terapeuták, akikhez én jártam: Petre Veronika, www.kristalykert.hu
Első várandósságom alatt heti rendszerességgel: Müller Zsófia, www.kikoto.hu
Második várandósságom alatt heti rendszerességgel: Dr. Hadházi Éva, ahadhazi@enternet.hu
Kendős Anya
Ebben a videóban a családi együttalvásról szeretnék három plusz egy gondolatot megosztani veletek. Saját tapasztalataimról szeretnék beszámolni, és tisztában vagyok vele, hogy sokan, sokfélék vagyunk, különböző igényekkel, ezért a mi utunk nem biztos hogy mindenki számára járható. Nekünk ez vált be, lehet, hogy másnak más. Köszönöm, hogy velem tartotok! A teljes videó itt érhető el.
Az első gondolatom rögtön az lenne, hogy mi sem készültünk különösebben az együttalvásra. Sőt, amikor már ott tartottam időben a várandósságomban, akkor mi is eldöntöttük, hogy a háznak melyik szobája legyen a babaszoba, és szépen berendeztük. Megvásároltuk a kötelező kellékeit a babaszobának, beleértve a babaágyat, a pelenkázót, a szekrényt, kiválasztottuk a tapétát, az ágyneműt... És természetes volt számunkra, hogy a babaágy a babaszoba része.
Valahol a várandósságom felénél kezembe akadt ez a könyv: Az elveszett boldogság nyomában Liedloff könyve. Ez a könvy nem az együttalvásról szól, hanem egy olyan elméletről, ami azt erősíti az emberben meg, hogy a magzati lét, ahol teljes szimbiózisban van a magzat az anyával, és az ezt követő, születés utáni időszak az mennyire fontos, hogy ugyanebben a folytonosságban teljen el, (kontinuum elv) tehát lehetőség szerint az anya testközelségében éjje-nappal. A várandósságom utolsó heteiben csak kikönyörögtem a páromtól, hogy vegyünk egy babaöbölt. Még nem volt itt sem szándékom, hogy velünk aludjon majd a kisfiam, de lehet, hogy a tudatalattim mélyén már ez munkált. Úgyhogy a párom végül is meglepett egy babaöböllel, és ezzel kiegészülve vártuk aztán a kisfiam születését.
Elgondolkoztatott az, hogy a természeti népeknél, de akár ha az egész élővilágot nézzük, sehol nem jellemző az, hogy az utódok, a kölykök az anyától távol alszanak, sokkal inkább az, hogy egy nagy közös alomban, de legalább az édesanya mellett. Valahogy az egész élővilág így épül fel. Valószínűleg minden élőlény ösztönös igénye ez lenne.
A második gondolatom, ami minket az együttalvás felé vezetett, az volt, hogy a kórházban, a csodálatos születésélményünk után mi elválaszthatatlanok lettünk, már az első éjszakát is együtt töltöttük. Soha nem felejtem el azt az élményt, amikor ott feküdt a kicsi fiam az ágyam mellett, abban a tipikus kórházi tologatós kis kocsiban, és nekem még ez a távolság is soknak tűnt. Persze azonnal magamhoz vettem, és úgy aludtunk el, hogy a szuszogását hallgattam, egészen szoros közelségben. Így teljesen egyértelmű volt, amikor hazajöttem, hogy az a babaszoba, benne a babaággyal valószínűleg sokáig kihasználatlan fog maradni. Ráaádásul a Hosszú szoptatáshoz vezető 5 lépcsőfok című videóban említettem is, hogy a szoptatást is mennyire megkönnyítette ez számomra. Szerintem az emberi szervezet alkalmazkodása kitűnő, és persze nekünk is voltak nagyon rossz éjszakáink, amikor nagyon elgyötörten ébredtem, de azért zömében nem ez volt a jellemző, hanem az, hogy én is teljesen alkalmazkodtam ehhez a fajta alváshoz, és nagyon hamar eljutottam oda, hogy a kisfiam ébredései egyáltalán nem zavarták meg az én pihenésemet.
Szerencsére a párom is maximálisan támogatott ebben a dologban, és soha nem merült fel köztünk vitaként, hogy a gyermeknek máshol lenne a helye. Számára is természetes volt, hogy a hálószoba, az egy nagy közös családi fészek, ahol mindhárman együtt alszunk. Ugyanúgy, ahogy felnőtt emberként sem szeretünk egyedül aludni, a párom számára is elképzelhetetlennek tűnt, hogy miért pont egy pici babától várnánk el, hogy tudjon, és szeressen egyedül aludni. Mielőtt bárkiben az merülne fel, hogy a felnőtt életünkkel mi lett, hát szerencsére nem csak ez az egy szobánk van, van egy nagy nappalink, kényelmes kanapéval, úgyhogy a meghitt pillanatokra is mindig meg tudtuk teremteni az időt és a helyet.
Hat hónapos korban Bence kinőtte a babaöblöt, úgyhogy a kiságyat, ami addig érintetlenül állt a babaszobában, áthoztuk a hálószobába, az első rácsát leszereltük, és ugyanúgy hozzátoltuk a franciaágyhoz, ahogy korábban a babaöblöt. Azóta így alszunk, mi a párommal a franciaágyban, Bence pedig a kiságyban.
A harmadik gondolatom az, hogy Bence 2 éves korában kezdte átaludni az éjszakákat. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy megtaníthatóak a babák arra, hogy ennél sokkal korábban, akár pár hetes korban átaludják az éjszakákat, de nem szeretnék az alvástréning módszerbe belemenni. Szerintem egy "magatehetetlen" kisbabával nagyon sok mindent meg lehet csinálni. Ha ahhoz van szoktatva, hogy távol a szülőktől, segítség nélkül átaludja az éjszakát, akkor előbb-utóbb át fogja.
De szerintem ez inkább egy természetes idegrendszeri érési folyamat, hogy melyik gyermek pontosan mikor érik meg arra, hogy ezen a területen is önállósodjon. Én azt gondolom, hogy ez sokkal később következik be, és valószínűleg az a gyermek, aki a szülőkkel alszik, az sokkal többször ébred éjjel, mint az, aki egyedül van egy szobában, és úgysem nagyon számíthat segítségre. A kisfiamnál körülbelül két éves korában jelentek meg a rossz álmok, amikor nem is biztos, hogy felébred, hanem csak felnyöszörög, mint ahogy ez velünk is felnőttként előfordul. Ilyenkor nagyon sokat jelent neki, hogy abban a pillanatban megkapja a segítséget. Sokszor csak megsimogatom a hátát, és mindannyian alszunk tovább.
Nyilván itt is vannak kivételek, születetten jó alvó csecsemők, akikből jó alvó kisgyerekek, és jó alvó felnőttek lesznek, de abban is biztos vagyok, hogy nem vagyunk egyformák, és ezért a "megtanítom a gyermekemet egyedül aludni" tanács biztosan nem örökérvényű mindenkire nézve. Sajnos ez szerintem a legtöbb esetben addig működik, amíg a gyermek annyira pici, hogy nem tud tenni ellene, és ezt szokja meg. És akkor még nem beszéltem a különböző alvásnehezítő korszakokról, a fogzásról, a mozgásfejlődési ugrásokról, a szeparációs szorongásról... Úgyhogy én azt gondolom, nem érdemes siettetni ezt a folyamatot.
Végül pedig a plusz egy gondolat: a legtöbben azt kérdezik tőlünk, hogy oké ez így, de mi lesz, ha megszületik a kistesó. Ő hol fog aludni?
Nos próbálgattam én is, hogy lenne a legjobb. Mivel Bence életében a legkevesebb változást szeretnénk, ezért arra jutottam, hogy én meg fogok fordulni a franciaágyban, és valószínűleg ezért apa is. Bence kiságyát egészen feltolom a fejemhez, és a babaöbölt pedig a fejem fölé teszem. Vince szerintem nem fogja nehezményezni, hogy a fejem fölött alszik, meg őt azt gondolom sokkal többször magamhoz fogom venni éjszaka, míg Bence azért többnyire átalussza az éjszakát. Persze nem lehet tudni, hogy melyik gyerek fog sűrűbben ébredni éjjel... :)
Hát így alszunk mi. A többit a videóban!
Kendős Anya
