Nem másról van szó, mint a korai szobatisztaságról. Találkoztam egy módszerrel, az EC, vagy természetes csecsemőhigiénia módszerével, amit nem a kezdetektől alkalmaztam én sem. Én csak követtem az ösztöneimet, és felfigyeltem arra, hogy a kisfiam pár napos kora óta előszeretettel pisilt pelenkacserekor. Szinte mindennapos volt, hogy lepisilt, a legkülönfélébb helyzetekben. Így, azon kaptam magamat, hogy a pelenkacseréket áthelyeztem a fürdőszobába, és amikor levettem róla a pelust, már előre a csap fölé tartottam, és rengetegszer sikerült így elkapni a pisit, és idővel olyan is előfordult, hogy a kakit is. A családom nagyon mosolygott ezen, és végül az ő unszolásukra vettünk egy bilit, a kisfiam hat hónapos korában, hogy legalább ne legyek a fürdőszobához kötve a peluscserékkel. Így onnantól kezdve egy hagyományos bili fölé tartottam őt a pelenkacserék közben.
Amikor a kisfiam hét-nyolc hónapos lett, és mászásból stabilan kiült, felgyorsultak az események. Mivel még ekkor is előszeretettel pisilt pelenka nélkül a fürdőszoba kövére, elkezdtem őt ráültetni a bilire, és játékokat adtam neki. Természetesen semmi erőszak nem volt, ha nem volt kedve ott ülni, akkor egyszerűen lemászott róla, és én nem erőltettem, de olyan is volt, hogy egész hosszasan elüldögélt rajta, és ilyenkor szinte mindig volt eredmény is. Az "esti bilizéseket" követte a reggeli is. Reggel, amikor levettem róla a pelust, ugyanúgy leültünk egymás mellé, csak ő a bilire, és ültünk ott addig, amíg ő akart. Ekkoriban, a kisfiam egy éves korában állt be a napi egyszeri székletürítésre, és ez szinte mindig a reggeli pelus levétele utáni bilin üléskor történt. Így egy éves kora után már nem nagyon emlékszem, hogy kakis pelust kellett volna mosnom. Innentől kezdve minden peluscsere előtt "biliztünk".
Tavaly májusban, ami egy rendkivül meleg, nyári hónap volt, és akkor volt a kisfiam másfél éves, arra figyeltem fel, hogy egyre nehezebb őt pelenkázni. Sokszor le is vette magáról a pelust, vagy én kergettem őt hosszasan a nappaliban a tiszta pelussal, mert ő kézzel-lábbal tiltakozott. Így azt gondoltam, tegyünk egy próbát, és szabadjára engedtem a pucér kisfiamat a kertben, és persze a lakásban is. Innentől kezdve következett egy olyan két hét, amikor mindenhova pisilt, sokszor a kertben, de olyan is volt, hogy a nappali szőnyegére. De ahogy teltek.múltak a napok, egyre többször jelzett is. Mivel akkor még csak épphogy elkezdett beszélni, mindössze annyit mondott csak: "Piss, ajtó!" Ez jelentette azt, hogy pisilnie, vagy kakilnia kell, és hogy a fürdőszoba ajtóján keresztül jussunk el a biliig. :) Mivel ilyen jól haladtunk itthon, én már akkor sem szerettem volna visszaadni a pelust, amikor elmentünk itthonról, úgyhogy beszereztem egy hordozható bilit (a videón meg is mutatom), a neve: My carry potty, amely szerintem egy zseniális találmány. Eleve nem néz ki úgy, mint egy bili, hanem olyan, mint egy játékos bőrönd. Teljesen légmentesen zár, azaz, ha olyan helyen voltunk, ahol nem tudtam kiönteni a produktumot, akkor akár hazáig szállíthattam benne. Ezzel a csodálatos eszközzel kiegészülve éltük napjainkat. Egyszóval két hét alatt elértük a közel 100%-os nappali szobatisztaságot.
Ezt követte az éjszakai. Amikor ilyen sikerek lettünk a nappali pelenkátlanodásban, szinte ugyanakkor megtörtént az is, hogy a kisfiam tíz egymást követő éjszaka is száraz pelussal ébredt. A tizenegyedik este feltettem neki a kérdést: pelust szeretne-e, vagy inkább alsónadrágot, amiket már akkor napközben használtunk. Egyértelműen a kisnadrágot választotta. Úgy döntöttem, megbízok benne. Az ezt követő két hétben összesen háromszor történt éjjel baleset, és ötször ébresztett, hogy pisilnie kell. Viszont azóta, az elmúlt több mint egy évben soha!!! nem pisilt be, és elenyészően kevésszer kelt éjjel arra, hogy pisilnie kell, többnyire simán kibírja reggelig.
Hát így történt. Most, hogy a kisfiam már két és fél éves, és már megtanult állva is pisilni, mint a nagyok, már az utazóbilire sincs szükségünk. Teljesen egyértelmű neki az, hogy a Wc-re járunk, ha pisilni, vagy kakilni kell, és szerintem nincs is olyan emléke, hogy valaha pelenkát hordott. Ezt abból gondolom, hogy a kortársai sokszor pelusosak még, és ő csodálkozva néz végig egy peluscserét, és kérdezi, hogy anya, az mi?
Én úgy gondolom, hogy mivel ő még ennyire pici volt, amikor már ezekkel a dolgokkal találkozott, nekem sokkal könyebb dolgom volt ezen a téren, mint az olyan édesanyáknak, akik 2,5-3 éves korban kezdenek neki a szobatisztulásnak, amikor már a dackorszak is kezdetét veszi. Tisztában vagyok vele, hogy az éjszakai szobatisztaság meglétét egy hormon szabályozza, és elképzelhetőnek tartom, hogy a kisfiam szervezetében ez a hormon nagyon korán megjelent. Mindenesetre az biztos, hogy hiba lett volna a részemről nem az ösztöneimre hallgatni.
Kendős Anya, 2019.06.10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése