Hogyan estem teherbe igény szerinti szoptatás mellett?
Először is, nagyon utánajártam a témának, mert szerettünk volna második babát, lehetőleg kis korkülönbséggel. Nagyon egyéni, hogy kinek mikor áll vissza a termékenysége igény szerinti szoptatás mellett. Az első menstruáció jelzi, hogy valamilyen módon kezd helyreállni a termékenység. Az én szervezetemnek 20,5 hónap kellett ahhoz, hogy megjöjjön az első menstruációm. Szeretettel ajánlom Nektek Cserháti Janka: Termékenységtudat tanfolyamát, amelyet én is elvégeztem tavaly nyáron, amikor a kisfiam betöltötte a másfél évet. Innen tudtam meg, hogy a szoptatás alatt az ovuláció akadályozatott, vagyis az érett petesejt kiszabadulása a tüszőből. Én is elkezdtem magamon figyelgetni a termékenységi jeleket. Rögtön a második ciklusban sikerült terherbe esnem, azonban a mentruáció kimaradása után egy hétttel, a pozitív teszt ellenére mégiscsak megjött a nemvárt. Ezután következett egy normál ciklus, ugyan egy kicsit késői ovulációval, és a szülés utáni negyedik ciklusban sikerült újra teherbe esnem, és ez a terhesség meg is maradt.
Nem féltem-e, hogy elveszítem a babámat a szoptatás következtében?
Nyilván bennem is felmerült a kérdés, pláne az előző kémiai terhesség után, hogy nem lehetséges-e, hogy a szoptatás miatt történt. De felvettem a kapcsolatot olyan szakemberrrel, aki mindkét területen otthon van, azaz IBCL végzettségű nőgyógyásszal, akitől azt a választ kaptam, hogy egy egészséges terhességre nem valószínű, hogy negatív hatással lenne a szoptatás. A szoptatás, ahogy az előző kérdésnél is elmondtam, valójában az ovuláció hiánya, illetve bizonytalan megléte miatt inkább a teherbe esést nehezíti meg. Ha létre tudott jönni a megtermékenyülés, akkor a beágyazódásra, és a terhesség kihordására az esetek többségében nem jelent veszélyt a szoptatás. Ezekkel a gondolatokkal megnyugodva folytattam én is a kisfiam szoptatását, és szerencsére soha nem vettem észre olyan hatást, ami miatt azt éreztem volna, hogy veszélyben van a pocaklakónk.
Nem fájdalmas, és nem kényelmetlen-e számomra a szoptatás, most, hogy várandós vagyok?
A válaszom erre a kérdésre az, hogy de, néha voltak kellemetlen, és olykor fájdalmas pillanatok, de szerencsére ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig fájdalmaim vannak. Eleve úgy indult a várandósságom, hogy még a pozitív teszt előtt jóval észrevettem, hogy megint nagyon sűrűn igényli a kisfiam a cicit, szinte mint egy kisbaba, pedig még a terhesség előtt, a kisfiam 1,5 éves kora után a napközbeni szopik száma azért maguktól is csökkent. Aztán nemsokra rá a pozitív teszt meg is erősítette a terhesség tényét. A 8-15. hét között nagyon érzékennyé váltak a mellbimbóim, és ekkor nem tagadom, hogy átvillant az agyamon, hogy fogom-e én ezt bírni. Őszintén szólva csak az első pár másodperc járt késszúrászserű fájdalommal, és szerencsére ez is csak a 15. hétig, így ezen a kellemetlen időszakon gyorsan átlendültünk. A 15. hét utántörtént még valami: észrevettem, hogy a kisfiam újra egyre kevesebbet kéri, voltak napok, amikor a napközbeni szopik magától teljesen elmaradtak. Sőt, ekkortájt történt, hogy Bence átaludta az első éjszakát, ébredés/ek, és szopival visszaalvás/ok nélkül. Aztán egyre sokasodtak az ilyen éjszakák, és én itt értettem meg, hogy a természetes elválasztódás tényleg működik. Szépen beálltunk arra, hogy csak az esti 5-10 perces szopi a fix, illetve néha reggel, ébredés után. Azaz a számtalan szopiból napi 1-2 lett. És meg kell mondjam, hogy ez már egyáltalán nem kellemetlen számomra.
Mikor szeretném elválasztani a kisfiamat?
Nem szeretném elválasztani a kisfiamat, most már egyre inkább úgy néz ki, hogy a természetes elválasztódás irányába megyünk. Mindig azt mondták nekem, hogy higyjem el, eljön majd egyszer egy olyan pillanat, amikor úgy ébredek, hogy nem szeretném tovább szoptatni a kisfiamat. Nálam ez a pillanat nem érkezett el. Az előző videóban nagyon sok szempontot említettem (A hosszú szoptatáshoz veteő 5 lépcsőfok), ami miatt számomra minden időszakban, és minden élethelyzetben nagyon nagy segítséget jelentett a szoptatás. Nem tudom, mit hoz majd a következő időszak, mindenesetre nyitott vagyok.
Mi lesz majd, ha megszületik a kistesó, akinek szintán szüksége lesz az anyatejre?
Létezik egy olyan fogalom, hogy tandemszoptatás, amikor a kisbabát, és a nagyobb testvért egyszerre szoptat az édesanya. Én is rátaláltam ilyen fórumokra, ahol nálamnál sokkal tapasztaltabb édesanyák osztják meg a tapasztalataikat. Most már egyre inkább úgy látom, hogy talán ez lesz a mi utunk is. Úgy gondolom, hogy talán a testvérféltékenységet is tudom majd egy kicsit enyhíteni azzal, hogy ő sem lesz kizárva ebből a dologból. Meglátjuk!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Kendős Anya, 2019.05.21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése