Íme a videósorozat legújabb része!
A teljes videót eléritek itt!
Az otthoni felkészülés legfontosabb része a rendszeres napi meditációs gyakorlat. Az első várandósságom alatt viszonylag későn találkoztam az Örömteli szülés módszerével. Így akkor, az utolsó egy hónapban naponta kétszer fél-egy órát gyakoroltam. Az első szülésem során is ez segített befelé fordulni. Amikor elérkezett a nagy pillanat, minden nehézség nélkül tudtam abba a mélyen ellazult, meditatív állapotba kerülni, amely már annyira ismerős volt a napi ismétlések során.
Most, a második várandósságom alatt ugyan időben kezdtem a felkészülést, most viszont a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az örökmozgó két és fél évesem mellett hogyan teremtsem meg a megfelelő pillanatokat a relaxálásra. Így most, a 26. hétben járva napi fél órát relaxálok, a Szivárványrelaxációt, és az Endorfintermelés fokozásához szükséges meditációkat csinálom felváltva, minden nap. A tanfolyamon tanult légzéstechnikákat is gyakorolom minden nap, többnyire akkor, amikor a kisfiam alszik. Emellett a Megerősítő állítások szüléshez mondatokat hallgatom a mindennapi tevékenységeink során, hogy újra, meg újra emlékeztessem magamat arra, hogy a testem képes arra, hogy világra hozza a kisbabánkat, ahogyan azt már egyszer bizonyította is.
Mindemellett lényegesen lelassítottam magamat/magunkat, igyekszem többet pihenni, és a kisfiamat is bevonni a közös készülődésbe, de erről majd a következő videóban.
Köszönöm a figyelmeteket, és köszönöm, hogy velem tartottatok! Ha tetszett ez a videó, nyomjatok egy lájkot, ha még nem iratkoztatok fel a csatornára, akkor kérlek tegyétek meg, hogy hírt kaphassatok arról, ha a videósorozat következő része is felkerül a csatornára. Szép napot kívánok Nektek!
Kendős Anya
Ebben a videóban 5 kérdésre szeretnék válaszolni, amelyeket a leggyakrabban tettetek fel nekem, most, hogy az előző videóban (A hosszú szoptatáshoz vezető 5 lépcsőfok) említettem, hogy 25 hetes várandós vagyok a második kisfiammal, miközben az elsőt, aki pár nap múlva tölti be a 2,5 évet, még szoptatom. A teljes videó elérhető itt:
Hogyan estem teherbe igény szerinti szoptatás mellett?
Először is, nagyon utánajártam a témának, mert szerettünk volna második babát, lehetőleg kis korkülönbséggel. Nagyon egyéni, hogy kinek mikor áll vissza a termékenysége igény szerinti szoptatás mellett. Az első menstruáció jelzi, hogy valamilyen módon kezd helyreállni a termékenység. Az én szervezetemnek 20,5 hónap kellett ahhoz, hogy megjöjjön az első menstruációm. Szeretettel ajánlom Nektek Cserháti Janka: Termékenységtudat tanfolyamát, amelyet én is elvégeztem tavaly nyáron, amikor a kisfiam betöltötte a másfél évet. Innen tudtam meg, hogy a szoptatás alatt az ovuláció akadályozatott, vagyis az érett petesejt kiszabadulása a tüszőből. Én is elkezdtem magamon figyelgetni a termékenységi jeleket. Rögtön a második ciklusban sikerült terherbe esnem, azonban a mentruáció kimaradása után egy hétttel, a pozitív teszt ellenére mégiscsak megjött a nemvárt. Ezután következett egy normál ciklus, ugyan egy kicsit késői ovulációval, és a szülés utáni negyedik ciklusban sikerült újra teherbe esnem, és ez a terhesség meg is maradt.
Nem féltem-e, hogy elveszítem a babámat a szoptatás következtében?
Nyilván bennem is felmerült a kérdés, pláne az előző kémiai terhesség után, hogy nem lehetséges-e, hogy a szoptatás miatt történt. De felvettem a kapcsolatot olyan szakemberrrel, aki mindkét területen otthon van, azaz IBCL végzettségű nőgyógyásszal, akitől azt a választ kaptam, hogy egy egészséges terhességre nem valószínű, hogy negatív hatással lenne a szoptatás. A szoptatás, ahogy az előző kérdésnél is elmondtam, valójában az ovuláció hiánya, illetve bizonytalan megléte miatt inkább a teherbe esést nehezíti meg. Ha létre tudott jönni a megtermékenyülés, akkor a beágyazódásra, és a terhesség kihordására az esetek többségében nem jelent veszélyt a szoptatás. Ezekkel a gondolatokkal megnyugodva folytattam én is a kisfiam szoptatását, és szerencsére soha nem vettem észre olyan hatást, ami miatt azt éreztem volna, hogy veszélyben van a pocaklakónk.
Nem fájdalmas, és nem kényelmetlen-e számomra a szoptatás, most, hogy várandós vagyok?
A válaszom erre a kérdésre az, hogy de, néha voltak kellemetlen, és olykor fájdalmas pillanatok, de szerencsére ezt nem úgy kell elképzelni, hogy mindig fájdalmaim vannak. Eleve úgy indult a várandósságom, hogy még a pozitív teszt előtt jóval észrevettem, hogy megint nagyon sűrűn igényli a kisfiam a cicit, szinte mint egy kisbaba, pedig még a terhesség előtt, a kisfiam 1,5 éves kora után a napközbeni szopik száma azért maguktól is csökkent. Aztán nemsokra rá a pozitív teszt meg is erősítette a terhesség tényét. A 8-15. hét között nagyon érzékennyé váltak a mellbimbóim, és ekkor nem tagadom, hogy átvillant az agyamon, hogy fogom-e én ezt bírni. Őszintén szólva csak az első pár másodperc járt késszúrászserű fájdalommal, és szerencsére ez is csak a 15. hétig, így ezen a kellemetlen időszakon gyorsan átlendültünk. A 15. hét utántörtént még valami: észrevettem, hogy a kisfiam újra egyre kevesebbet kéri, voltak napok, amikor a napközbeni szopik magától teljesen elmaradtak. Sőt, ekkortájt történt, hogy Bence átaludta az első éjszakát, ébredés/ek, és szopival visszaalvás/ok nélkül. Aztán egyre sokasodtak az ilyen éjszakák, és én itt értettem meg, hogy a természetes elválasztódás tényleg működik. Szépen beálltunk arra, hogy csak az esti 5-10 perces szopi a fix, illetve néha reggel, ébredés után. Azaz a számtalan szopiból napi 1-2 lett. És meg kell mondjam, hogy ez már egyáltalán nem kellemetlen számomra.
Mikor szeretném elválasztani a kisfiamat?
Nem szeretném elválasztani a kisfiamat, most már egyre inkább úgy néz ki, hogy a természetes elválasztódás irányába megyünk. Mindig azt mondták nekem, hogy higyjem el, eljön majd egyszer egy olyan pillanat, amikor úgy ébredek, hogy nem szeretném tovább szoptatni a kisfiamat. Nálam ez a pillanat nem érkezett el. Az előző videóban nagyon sok szempontot említettem (A hosszú szoptatáshoz veteő 5 lépcsőfok), ami miatt számomra minden időszakban, és minden élethelyzetben nagyon nagy segítséget jelentett a szoptatás. Nem tudom, mit hoz majd a következő időszak, mindenesetre nyitott vagyok.
Mi lesz majd, ha megszületik a kistesó, akinek szintán szüksége lesz az anyatejre?
Létezik egy olyan fogalom, hogy tandemszoptatás, amikor a kisbabát, és a nagyobb testvért egyszerre szoptat az édesanya. Én is rátaláltam ilyen fórumokra, ahol nálamnál sokkal tapasztaltabb édesanyák osztják meg a tapasztalataikat. Most már egyre inkább úgy látom, hogy talán ez lesz a mi utunk is. Úgy gondolom, hogy talán a testvérféltékenységet is tudom majd egy kicsit enyhíteni azzal, hogy ő sem lesz kizárva ebből a dologból. Meglátjuk!
Köszönöm, hogy velem tartottatok!
Kendős Anya, 2019.05.21
Ebben a videóban kifejezetten azokhoz szólok, akik tudták/tudják kisbabájukat szoptatni, és nem céljuk a fél éves korban való elválasztás. Mivel nem vagyok szoptatási tanácsadó, ezért nem tisztem tanácsot adni azoknak, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak szoptatni. Ilyen esetben javaslom a területileg illetékes IBCLC végzettségű szoptatási tanácsadó házhoz hívását!
Kattints ide a Youtube-videó megtekintéséhez!
A WHO fél éves korig javasolja a kizárólagos anyatejes táplálást, majd javasolja a szoptatás fenntartását a gyermek egy éveskoráig, vagy azon túl. Ebben a videóban arról az 5 lépcsőfokról szeretnék beszélni Nektek, amelyek bennünket a kisfiammal a hosszú szoptatáshoz segítettek. Tehát nem vagyok szoptatási tanácsadó, csak egy édesanya, aki a saját tapasztalatairól szeretne beszámolni Nektek.
1. A első lépcsőfok az igény szerinti szoptatásra való berendezkedés volt. Igény szerinti szoptatás mellett elegendő inger éri az anyamellet, és könnyedén beáll a kereslet-kínálat, és lesz elegendő mennyiségű tej. Emellett a kisbaba is ki tudja élni a veleszületett szopási igényét. Semmilyen mellszívó nem képes ugyanazt a hatékonyságot elérni, mint amit a kisbaba állkapcsa, és a baba nyálában lévő anyagok is ingerlik a mellbimbót, hogy még több tejet termeljen.
2. A második lépcsőfok, amely Bennünket a hosszan szoptatás felé vezetett, az a cumi, cumisüveg, bimbóvédő, és mellszívó száműzése volt a háztartásból. Akárhányszor nem az anyamellen éli ki a baba a veleszületett szopási igényét, annyiszor nem éri inger az anyamellet, ami előbb-utóbb ahhoz vezethet, hogy kevesebb tej termelődik. Sokan a cumisüvegből adott anyatej, vagy tápszeres pótlásban annak a lehetőségét látják, hogy az édesanya kicsit tehermentesül, amíg apuka etet cumisüvegből, vagy akár ezekre az időszakokra el is tud menni otthonról, de hosszútávon szerintem ez inkább hátrányokat hordoz, nem pedig előnyt. Ugyanis minden egyes cumiból adott etetés során nem éri inger az anyamellett, és ha ilyen sokszor előfordul, akkor előb-utóbb ténylegesen is szükség lesz pótlásra. Arról nem is beszélve, hogy mennyi mindenre van még szükség a cumisüveges táplálás során: sterilizáló eszköz, megfelelő hőmérsékletű víz, megfelelően tisztán tartott cumisüvegek, stb. Ha elutazunk, a fél világot magunkkal kell vinni, arról nem is beszélve, hogy a tápszert be kell keverni, ehhez éjszaka is fel kell kelni. Nekem elmondhatatlan szabadságot adott, hogy nem volt szükségünk semmilyen eszközre, már a kisbabám pár hetes korától szabadon elmehettünk otthonról, nem kellett néznem az órát, mert tudtam, hogy bárhol, bármikor rendelkezésre áll a cici, mindig steril körülmények között, pontosan a megfelelő hőmérsékletű anyatejjel. Szóval szerintem az időnyerés céljából alkalmazott cumisüveges etetés csapda!
3. A harmadik lépcsőfokot számunkra az együtt alvás jelentette. Rájöttem arra, hogy milyen nagy könnyebbséget jelent, hogy éjszaka nem kell megszakítanom a saját alvási ritmusomat sem azzal, hogy felkelek, kiveszem a gyereket a kiságyból, leülök vele, megszoptatom, visszaülök, esetleg lámpát gyújtok, és ezt persze egy éjszaka során többször. A hónapok során teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy amikor csak érzékelem, hogy megébredt a kisfiam, odafordulok hozzá. Reggel többnyire meg sem tudtam mondani, hányszor kelt a kisfaim, egyszer, kétszer, vagy sokszor. Ráadásul az éjszakai szoptatásnak fontos jelentősége van a tejtermelődés optimailizálásában, azok a kisbabák, akik már korán átalusszák az éjszakát, kevésbé jellemző, hogy sokáig tudnak szopizni.
4. A negyedik lépcsőfok egy gondolat volt, mégpedig az, hogy a szoptatás nem azonos a táplálással, hanem a szoptatás mindent jelent a kisbaba számára. Rájöttem arra, hogy a kisfiammal a szoptatásnak köszönhetően milyen nyugalmasan teltek a napok, szinte meg sem éreztük a fogzást, a mozgásfejlődési ugrásokat, az idegrendszer érésével járó szeparációs szorongást, aztán később másfél éves kor környékén a dackorszak kezdetét, mert mindig, minden élethelyzetben kisegített Bennünket a cici. Én így visszagondolva, nem is tudom, hogyan lehet ezt másként csinálni.
5. Az utolsó lépcsőfok pedig egy másik gondolat volt, amit elfogadtam, mégpedig az, hogy a hozzátáplálás független a szoptatástól. Amikor fél éves korban elérkezett az idő, és megkezdtem a hozzátáplálást, nem törekedtem arra, hogy kiváltsak étkezést, hanem egyszerűen bevezetettem a kisfiam életébe a rendszeres étkezéseket, amikor együtt leültünk, vagy leült a család enni, de ezek a szoptatástól teljesen függetlenek voltak, azok ugyanúgy megmaradtak. Nyilván emiatt a kisfiam később kezdtett mennyiségeket enni, nagyjából egy éves koráig az anyatej maradt a fő tápláléka, viszont hozzászokott a rendszeres étkezésekhez, és arról, hogy az másról szól. Aztán persze ahogy idősödött :) úgy kezdett el mennyiségeket enni, de két éves koráig a szoptatás valószínüleg jelentős energiabevitelt is jelentett számára.
Számunkra ez az öt lépcsőfok segítetett a hosszú szoptatás megvalósításában. Csak a saját tapasztalataimról szerettem volna beszámolni, és mindez nem jelenti azt, hogy minden baba cumizavaros lesz a cumicüvegtől, vagy a nyugi cumi használatától, és azt sem, hogy az időre etetett babák mellett mindenképp elapad a tej. Sokan sokféleképpen csinálják, de nekünk ezek a szempontok segítettek. Köszönöm, hogy velünk tartottatok!
Kendős Anya
Négy évvel ezelőtt, amikor anyukámnak vittem egy szál virágot Anyák napján, még csak a lelkemben léteztetek, és azt gondoltam, ha valakinek gyermekei vannak, akkor biztosan ez a Legszebb Nap.
Három évvel ezelőtt, amikor már a pocakomban tudtalak, még csak izgatottan ízlelgettem magamban a szót, Anya vagyok.
Két évvel ezelőtt, amikor éreztem aprócska ujjaidat a nyakam körül, és tavaly, amikor ezen a napon mondtad ki először: Aja!, azt gondoltam, semmi másért nem érdemes élni.
Tegnap, amikor a pocakomban a kisöcsivel, reggel meghallottam a hófehér tulipánok celofánzörgését a sötétben, a majd a hangot: Boldog Anyák napját, Anya!, tudtam, hogy Nekem már minden nap a Legszebb Nap.
